A Húsvéti vigília istentisztelete új rendezésenek javaslat

Már hosszú idő kérdezek, hogy miért az és a legjobb akarattál megrendezett és leggondosan elvégezett Húsvéti vigília istentisztelete mindig ízetlenűbenyomást keltl bennem , különösen a kettedik részében. Némelyik időszakotban sőt gondolkoztam, vajon több nem lenne végleg lemondani a éjszaki misztériumi istentisztelete rendezéseről és csendben és nyugalomban húsvéti reggelt kivárni, és csak azután nyugodtan és méltőságteljesen érthetetlen Krisztus feltámadásanak titokot megünnepelni. Végül is ez e lehetőség nem távol van az itt jelzetott megoldástól, ami sok megtart a Húsvéti éjszaka borzalmasan csodálatos és hipnotikus titkától. Ezrlőtt, amikor néhány javaslatokot tenni fogunk, először kell lennünk tudatosítni valamilyen összefügéseket, amit most szeretnék megosztani veletek. Lehetséges van, hogy ezek a javaslatok furcsán tűnhetnek ,mégis hiszem, hogy ez egy módja van annak, ahogy Húsvéti istentiszteletet a keresztény liturgikus év közeppontjára behelyezni valódi és sértetlen Krisztus halálának győzelmét kijelentő ékszerként. Először nézzük meg, hogyan ünneplik ma a húsvéti vigiliát a katolikus szertartásban.

Hála a XII. Pius pápanak misekönyvenek reformjá, éjszakban ismét ünnepeljük a Húsvéti Vigiliát, ami vagyis inkább este és sok egyházi közösségben még fényben indul. Ennek minden bizonnyal megvannak az előnyei – ez a legtöbb ember számára időtűrhető és biztosítja az istentiszteletek jobb részvételét. Sajnos a húsvéti vigilia értelme úgy csak részben teljesült, azonban amivel elbűvöl, a szertartások hatalmas és megismételhetetlen bevezetése egy ilyen időeltolódással gyakran ellapult van és szinte törlődik. Ráadásul, a numerikus részvétel nem lehet a régi keresztény misztériumok megünneplésének a célja (a vasárnapi istentisztelettel ellentétben). A „misztérium“ szót szándékosan használtam, mert ha bárhol a kereszténységben az idősebb misztériumi kultusokkal rokonsága visszavert, ez csak az éjjeli istentiszteletekben mint Húsvéti vigíliában van. Ez a istentiszteleket ez van, ahogy közben először a megismételhetetlen hír megszólal, hogy KRISZTUS ELTÁMADOTT A HALÁLBÓL, ahogyban szertartások elvégezettenek, amelynek jelentését a be nem avatott embereknek eltakarott marad és akiknek, akik beavatott vannak, gyakran nehezen értelmezhető van. Ez az istentisztelés, ahogyban az embernek, hanem is egész a világnak transzformációjuk új, reményteljes elvárásokképen eljön.

Mi ez, vagy mi a vigiliá fő célja? Hogy a hihetetlen szó hieros logos, euangelion, a feltámadás ősi szimbóluma megtámasztott meghangja megfelelő időben, ez napkeltekor. Az első, ami megfontol kell, tehát a szertartás idője. Horam competentem a Missale Romanum mint a post crepusculm diei – az alkonyat után idő definál. Ez tessz és hozzá, hogy a „missa vigiliae paschalis‘ kezdete, ez neki folytatása az evangelium után "circa mediam noctem"- éjfel körül kellene kezdődik (Mellesleg: nem sokat kongregációkot ismerek, ahol hogyan csináljak.) Bár a határvonalak első részével teljes mértékben egyetértek, hiszem, hogy az istentisztelet második részének kezdetét el kell halasztani, hogy a hajnal legelső küszöbén kezdne, és kicsúcsosodne napkeltekor. Mérlegelési kérdés van, mennyi ideig kell felkészülni erre a csúcspillnatra: ha ez valóban a kelletiegyházként "vsenočnoje bděnije", vagy rövidebb lenni kell. Megpróbáljuk az a menfontolást.

Mivel a kezdeti időszakaszok után a vigília elsősorban a zsoltárok olvasásáról és énekléséből áll, a vigilia hossza adaptálható a meghatározott időkövetelményekre. Szerintem azonban, hogy mondhatunk valamit konkrétabban a pillanatról, amikor a Húsveti vigília kezd. Először vizsgáljuk meg a húsvéti vigília ünnepségek kezdetét. Ez a tűz gerjesztése kezdődik. A püspok jöt teljes sötétségben a templom kapujához. A templom, ecclesia Dei, az egyház és világ jelképe, jelenleg teljesen elhagyatott,sivár van, oltárok ürességtől kangnak. a „szentség fény“. amit katolikus templomokban megszentelt hosztiá szimbolizál, nem marad ott, lett mintha a latorok odúja és tisztalanság és elpusztítás helye. A templom szimbola antiklimaxot –a nemleges értekje maximuma elér. Ez a világ szakadéka, fenketlen pusztaság, alvilág éhes szája.

(Arra a jegyzet? Egyes középkori rituálékban a rítusok úgy kezdődnek, hogy a püspök érkezése templomhoz után, a püspök dörömböl a bottal kapura, 23-iket zsoltár szavalva, amíg az "Attolite portas" verssornál a megváltozatott hangzása van – "elevamini portae infernales" emelkedjék a pokol kapujai! A templomból hangja a valász: "Quis est iste Rex gloriae." stb. Ez ismétlődik kétszer, úgy, ahogy ez a zsoltárban van, és azután a templom kapuja szétár, és mögötte, a templom küszöben, túz lángol. Tovább minden a szokásos módon megy.)

Túzet, avval a húsveti vigília kezdődik, tehát vagy az őseleje tűzetként, hanem és – arra tekintettel , ami az az előző bekezdésben megadatott van -vagy a pokoli túzként felfoghassuk. Abba a túzba a húsvéti gyertya – Krisztus -lemegy, ami, a túzból magába fogadva, változtat ezt fényve át és fénylik. De vessünk egy pillanatot, hogy megfigyeljük, hogy mikor a húsvéti éjjelben a teljes sötétség pillanata eljön. Az az időben naplemente és a holdkelte között bekövetkezik, és hold abban az időben a telihold és a harmadik negyedév között fekszik, ami az az évszakban az jenent, hogy ez valamikor éjfél előtt felkel, és napközben nyugszik. A teljes sötétség – a városokban azonban a mű világítás állandó jelenléte bonyolított – pillanata tehát már az éjjelnek első fele eljön. Az a húsvéti vigíliá „hosszú“ variánsaról, kezdetevel már éjfel előtt tanúskodnék. Az a kérdés hanem gyakorlati szempontból azonban – elsősorban azért, mert a modern városokban és végül a falukban a sötétség valódi pillanata elérhetetlen van – összehasonlítva a hajnal alapvető időzítésével másodlagos jelentőségű.

Túz és gyertya felszentelése után az istentisztelet a húsvéti dicsérettel Exsultet és olvasmányokkal folytat. A húsvéti gyertyét, ami jelentős fényt kiad, legjobbnak elhelyezhet ambon közé, hogy a húsvéti vigília közben nem szükséges lenne műfényet használni. Ezenkívűl a felvonulás alatt a húsvéti gyertyetól egyes keresztények gyertyákat is gyújtanak, úgyhogy a templom apró fényekkel tele és a teljes sötétségben nem belemerított.

Most a húsvéti vigíliája leghossúabb rész – meditatív énekekkel és csendvel berakott szövegek olvasmánya bekövetkezik . A szövegek célja egy előzetes magyarázat, amely később lehetővé teszi a beavatást Krisztus feltámadásának misztériumbe. Ezért szövegek kell lenniük, amelyek ábrázolva az emberről, az ő sorsáról mondnak, és Krisztus (szenvedést és) feltámadását ábrázolják. A misekönzvből szövegek szabad használni, hanem valószínűleg nem lesznek elég sem tartalmában, sem terjedelmében. Azért ajánlaném kibővítni a szövegek jelenlegi választékát egyrészt más bibliai ószövetségi szövegekkel, másrészt ősi nem bibliai szövegekkel.[1] Ugyanaz vonatkozik a meditációs szövegekre, hanem ott a szituáció egyszerűebb van, mert bibliai zsoltárok a gazdag forrásuk van.

Az evangélium (és homilia) után a víz szentelésé és a keresztelés a vigília hagyományos elemei vannak. A keresztelés az ősidők óta annyira erősenan kapcsolódik a húsvéti vigíliához, hogy valószínűleg nem lehet elválasztani tőle, de érdemes felismerni valódi értékét és funkcióját ezen a helyen. Egyrészt megértem azt a tendenciát, hogy minden kereszteléset (elsősorban felnőtteknek) a húsvéti vigíliája ünnepségre össpontosított lenne, másrészt bizonyos veszélyt érzek magára a szertartásra . –Ha most katechumen lennék, én is meg szeretnék keresztelkedni a húsvéti vigil ünnepen, mert ezen ünnep megtapasztalása valódi misztériumi beavatkozás, és a keresztel ezen a helyen aláhúzza tapasztalatait. Látszólag nincs jobb pillanat a életünk kezdetere keresztényekként lehet, az újjászületésünkre, mint a húsvéti éjszaka dicsőséges pillanata. Másrészről, az istentisztelet súlypontja (többek között a keresztelők nagy száma miatt) áthelyezhet és elhomályosíthatja azt a alapvető jelentéset, amellyeért a keresztény közösség találkozik az éjjelben – Krisztuszt feltámadása, ami feltámadásunk és újjászületésünk lélekben forrása és kezdete van. Nem szabad elfelejteni, hogy a keresztelés a korai egyház a kezdetektől fogva praktizáltott a megtérés és a bűnbánat jeleként, valamint a kegyelem jeleként is, amely az embert megragadja és megmossa bűneit. Ezért nem vagyok egészen biztos a kereszelés és a húsvéti idő kapcsolatának, ami egyértelműen kifejezett szokik. Inkább keresztelnék néha, mondjuk, a nagyböjt ötödik vasárnapján (itt szintén jelen van a Lázár feltámadásának és átalakulásának szimbolikája!) az előző katechumen szkruíniumok után a lencse időszakban, esetleg felszólítással a katekumenekethez, hogy tartózkodjanak a szentség élvezésétől a húsvéti szertartásokkal és húsvéti vigíliával a Krisztus misztériumba teljes beavatás időjeig.

Szélsőséges formában a húsvéti vigilia egyértelmű összekapcsolása a kereszteléssel azt jelentheti, hogy a húsvétot kizárólag és mindenekelőtt az egyház születésének ünnepeként értik. (Ezt a gyanút támasztja alá a húsvéti oktáv felépítése és elrendezése a római liturgiában is, amely nemcsak a húsvéti események, hanem a keresztelés és kereszteletek körül forog. Nem szabad megengednünk. Tisztelet és megbecsülés az Egyházzal szembe ellenére, most nyilvánvalóan tudjuk, hogy Krisztus követsége és hatása szélesebb, nem csak az egyházé. Feltámadása az egész kozmoszt érinti, és természetesen az embert külön-különösen. Ezért ha keresztség a nagy éjszakban például a katechumenek nagy száma miatt az istentiszteletet megterhetné, oly módon, hogy ezek a dolgok fenyegetnék, hogy a legfontosabb észlelt valósággá váljanak, akkor érdemes megjegyezni, hogy a katechumenek keresztelést valóban egy másik megfelelõ napra kell helyezni,vagy húsvét elõtt, vagy egy napra Húsvéti hétben.

A keresztelődés kérdése, vajon a húsvéti éjszakában keresztelni, természetesen a keresztelési szertartás formájához és az arra való felkészüléshez kapcsolódik, amely elsősorban a víz szenteléséből áll. A víz megszentelő ritusának erős keresztény előtti árnyalattal van (hieros gamos, ellentétek egyesülése és asztrológiai kapcsolatok). Vitás tehát, hogy ez bevezetés- kell lennie arra a pillanatra, amikor a jövő keresztények megnyílnak Krisztus teljességében, és rituálisan elköteleznek magukat életük megújításával. A keresztség szentsége problemásság megmutatkozik itt, paradox módon az egyetlen keresztény szentség, amelyet az egész keresztény világ megoszt, és amely lényegében János keresztsége, és amelyet Jézus nem művelte. (pontos megjegyzés szerint János 4,2-ban Jézus nem maga keresztelte, hanem "a Lélek által keresztelőnek" hirdette – a Lélekbe merítés, a Lélek általi áthatolás.) Tehát, ha az egyház a víz szimbólumát használja a Lélekben újjászületés és megújulás eseményének jelölésére (de mindenekelőtt az őt megelőző hitet adódó kegyelmet), nem helyénvaló figyelmet fordítani az elemre, ami la jelkép lényegét alkot, annak minőségére esetleg a vele elvégzett mágikus cselekedetekre. Csak gondolkozzünk, hogy egy ilyen viselkedés irritálna minket az eucharisztikus kenyérrel. Ennek ellenére azt javaslom, hogy tartsa meg víz szentelését, de egy másik helyen, és nem a kereszteléssel kapcsolatban, mert húsvéti misztérium és az a jelentség réteget tart, ami természet felújítását jelent a régi keresztény előtti keresztény szertartások értelmében.

A húsvéti vigília végén, de valójában a húsvéti nap kezdetén teret tehetünk a közösségi lakomához Krisztussal, ami az evangéliumi jelentések szerint többször is megtörtént a húsvéti napon. Az eucharisztikus istentiszteletet az egyszerű fenséges kedvében kell elvégezni, megszabadulott kell lennie minden összetett elemektől és hangossürgés-forgástól, ellenkezőleg lehetővé tennie megtapasztalni meditációban Krisztus feltámadásának valóságát.

Az evangélisták jelentései szerint Jézus első napon este szombat után tört kenyeret a tanítványaival. Azért az a napon este a második istentisztelet meg kell történnie, az az esemény emlékeért. Ezért úgy gondolom, hogy a vigília végén ünnepelt reggeli Eucharisztiának a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, és biztosan nem szabad este vagy este esnie, amikor Jézus teste még mindig a sírban fekszik, megvalósulni. Emlékezzünk vissza Jézus szavaira: Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában (Mk 14,25). Tehát ne elsiessünk a titokzatos átalakulást, ami csendben zajlik a részvételünk nélkül, ne sietve fedezzük fel a kozmosz misztériumának fátylat, mintha nem a hajtásokat húzzuk a földről. Talán lehetséges lenne, hogy a húsvéti vigília vége után, tehát már a fényes reggelen a felvonulás pappal és az égő húsvéti gyertyával a legközelebbi forráshoz jöjjön le.Akoliták megtisztítnék a kutacskát leesett lombtól és piszoktól és a pap merítné a húsvéti gyertját bele egész természetnek felújítása jeléül Krisztus feltamadása hatalmával.

Egész szertartást következőképpen elképzelem: A húsvéti vigyliája istentisztelete vége után a felvonulás normál sorrendben jön ki a templomból: Először a szolgák, majd a pap / püspök egy egyszerű fehér alsó köntösben díszek nélkül, majd diakon izzó húsvéti gyertjával. A kijelölt helyen a pap letérdel, és mint a Nagypénteken ismét megcsókolja a földet, és egy ideig kapcsolatban vele kitart. Hasonlóan mint a Nagypénteken, a szertartás és most csendben folyik. Várthatunk, hogy a húsvéti csendet hamarosan megszakítja az ébredő madár hangját, de még ha hallgatna is, az emberi hangok csendben elszakítnak , amikor kezdenek egy az ókori húsvéti daloktól – A Victimae paschli laudes sekvenciát például. Akkor a papot, aki a földon térdel vagy fekszik, szolgák egy gyönyörű arany köntösbe (plúviálisba). A pap kel fel és négy irányban áld meg. Most leereszkedik a tisztított forráshoz vagy kúthoz, és a húsvéti gyertját merül bele. A szolgák vizet vesznek, és az egyház szükségeihez viszik a templomba. A felvonulás ünnepélyesen visszatér éneklésve ésesetleg harangok csengőhangjával.

A visszatérési felvonuláshoz , csak még a kis megjegyzésem van: A víz megszentelése liturgiájának egy rész és (nagyon kiterjedt a régi rítusban ) szentékhez litániák voltak. Később csökkentették őket, mert nincs közvetlen kapcsolatuk az istentisztelet témájával. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ezeket valamilyen formában meg kell őrizni, azért de, hogy a liturgikus év folyamán nincs megfelelőbb hely alkalmazásukra, ahol nyilvánvalóbb lenne szentek és ové egyházban életjüknek és áldozatjuknak összekapcsolatásuk a Krisztus áldozatával. Elnevezve a szentek nevét ezen a helyen, felismerjük őket mint azok, akik valóban vannak, mint Krisztus tanúi halálában és feltámadásában, azonban nem lehetnek Jézus tanítványai, és nem élhetnek a földön Krisztus Golgota áldozatának idején. A szabad egyházakban nem bajuk fog és azokot az a jegyzékhez hozzácsatolni, akikról a Római egyház még mindig hallgat, vagy ezeket akár ellenségeinek és eretneknek tart. Ezért úgy gondolom, hogy most a felvonulás mehet templomba vagy körbejárhatja ezt a szent helyet, litániák énekve a szenteknek. De ez csak egy javaslat. Számos más, gyönyörű és méltóságteljes húsvéti dal van, amely húsvéti reggelen szólhatnak azon a helyen.

Ugyanazon a napon később délután vagy este azt ajánlom, hogy istentisztelet megrendézett lenne az Úrnak első jelenése tanítványoknak – Emmausban és Jeruzsálemben – emlékezésre. A megemelkedett és fokozott hangulat ezután nem csökken, hanem tart az egész oktáv alatt, amelynek során az Úr egyre több és több jelenéseit a tanítványoknak emlékezzük meg, azt, ahogyan , hogyan fokozatosan behatoltak Krisztus feltámadásának misztériumbe és mit jelentett értük a megújulás hatalmas patakja. Ugyanakkor ez a húsvéti hét fokozatosan, mint lépésről lépésre, újra kísérti minket egy olyan világba, amely most úgy tűnik, hogy átalakult és világított. Hiszen valóban – a tavasz végül is annak a két hétnek, amikor nem sok figyelmet fordítottunk rá (az utolsó alkalom érzekelni , mi történik a természetben, volt nekünk esélyünk a Pálma vasárnapon), bizonnyal előrehaladt, és mi látunk a természetben ezt megmutatkodva, amit már megéltük mint a léleknek beavatása.