Minden rendtaró religiónak egy ördög van. Ez a tekintenben antroposzófia kissé rosszulabb állapotban van. A világ és az étel nézete, ami olyan összetett és a „több forrású” ősi bölcsességben gyökerező van, sokat érteni sikerül, ami másik vallásnézeteknek megmagyarázhatatlan tűnik és megérteni és sokat a saját világképbe besorol, amit másik vallások mint zavaró és rossz észlelek. A bölcsnek és az esotérikusnek egyszerűen világban mindig több okosság mint rossy van.
Legközelebb a klasszikus vallási démonológiához az antroposzófiában valószínűleg az úgynevezett hasonmásokról tanítás áll. Ez két figura, vagy félig független lény, amelyek minden egyes embert kísérnek, mintegy az árnyékának két fele – az egyik világos árnyékként, a másik egy sötétként. Ez a tanítás sok leleményes, bár egyesek számára furcsának tűnhet, hogy az ember fényes hasonlat káros lehetne viselójára. Ezt a tanítást sokszor kidolgozták, ezért nem szeretném itt még egyszer kifejteni az elveit. Talán csak erre az elsődleges ellenvetésre kijelenthetem, hogy Dr. Jekyll ragyogó őszintesége nélkül nem létezhetne Mr. Hyde erkölcstelensége; ha a lényünkből egy szélsőséget kizárunk, a második elkerülhetetlenül támad. Sokat írtak már arról, hogyan lehet felismerni ezeket a karaktereket, hogyan lehet velük párbeszédet kialakítani, és végső soron integrálni és így uralni őket. Az antropozófiai „ördög” utáni keresésünket azonban ezek a alakot csak részben tudják kielégíteni. Nem mintha azok eléggé szellemi lennék. Stener nekik az angyal és az isten neveit kölcsönözte – mindenkettőt persza eredetű: A sötét hasonmásot Ahrimannak nevezetett és azot világosot az európai kontextusért érthetőebben Luczifernak. Problémás van elsősorban, hogy ezek az alakot nem elég független és nem elég „rossz” vannak, mert végül mindig csak a emberilevő egy része vanna, és azután az egyéni sorshoz való kötődésük. Tehát vannak nekünk antroposzófiában csak valamilyen kicsiny ördögcskék, hanem semmilyen rendes? Ey a nagyon érdekes kérdés. És mivel a Keresztények Közösségben nincs kötelező dogmatika, és valászok arra különbözni fogunk. Eget hipotézámát probálom. Kimenni fog a feltéteéeyésböl, hogy valóban léteznek valamilyek lenyék, amelyiket Luczifer és Ahriman nevezhetük, és az emberiségre mint az egészre, tehát és a minden egyénre befolyásnak. Nem megyek bele a vallástörténetű részletekbe, de gondolok, hogy a kettő lényék, az egyik a "csábító", a másik az " vetélytárs " vagy "erőszakos ellenfél" típusú befolyásása, jól ismert van sok szent szövegekben, amelyiknek nincs különösen az Iráni vallással. Ha azonban léteznek ilyen lényék általánoson hatók, és hozzáférés a senkihez, a semilyen egyes emberhez nekik megtagadott van, akik valahogyan hajlamosok vannak a befolyásásának engedni, nem látom semmilyen okot, hogy miért ne hathatnának emberi egységekre is, hogy miért befolyásásuk ne bizonyos társadalmi jelenségek által megmutathatkozne.
Itt végül is egy lépést kell hátrálnom, és röviden felvázolnom, hogyan nyilvánul meg az antroposzófia szerint ezeknek a szellemeknek (vagy egyéni hasonmásöknek) az egyénekre. Az ember, aki az Ahrimani téveszme hatása áll, feketében fogja látni a világot. Feltételezni fog, hogy a világ és körülmények rosszak, és hogy minden lehetséges módon védekezni kell ellene, hogy mindenkivel versenyezni mindenért kellnie és ragadd meg a (hírnév, megélhetés, vagyon stb.) darabja az ég alatt. Azért ez a világhoz kapcsolata is tükrözni fogja személységével és az emberek előtt fog zárkozottnak, kellemetlennek, önzőnek vagy kifejezetten agresszívnek tűnni. Az ember, aki fordztvaaz Lucziferi téveszme hatása áll, nagyon jó és szép fog magát érzeni. Míg az előbbi úgy véli, hogy erőszakkal kell kivennie a részét a világból, addig az utóbbi feltételeyni fog, hogy a világ neki csodálat tartozik. Mindenki másnak valahogyan bele kell illeszkednie ebbe a "harmonikus" világképbe, és ha nem ha nem illenek, ha "problémásak" vannak, ignorálni fog őket és kitorolni a tudatából. Mosolyog minden irányba, és minden "szép" lesz.
Annyit csak egy nagyon durva erők az egyénre hatásának felvázlata. Utána nem probléma lesz felismerniünk az egyiké vagy másodiké elv jelentős okozása a valamilyen sajátos társadalmi csoportosztásoknál. Példaul: kemény rock és jobboldali szélsőség az egyik oldalon, és a new age pszichoterápia, vagy akár a mainstream modern pedagógia másrészt. Nem találunk-e azonban még hatásuk az egész társadalomra általánosabb kinyilvánításait? Hol kell keresniünk őket? A válaszat nyújtó kulcs magában a kérdésben rejlik: A „társadalom” az, amit az emberek közösnek, egyetemesnek tartanak (vigyázzunk – egy bizonyos idő emberei, tehát ez valami, ami az embertől az emberi szellem általános fejlődésétől függ, tehát változékony). És hogyan képzeljük el a leginkább a modern időkben társadalom szerveződését? Arról különféle politikai teóriák vannak, mindamellett kettőt közülük, amelyek alapvető módon érvényasültnek, megélhetettük legutolsó évtizedekben, ami ad nekünk egyedülálló összehasonlítási lehetőséget (olyan, amitől Nyugat-Európa lakosságát többnyire megkasosíták).
Az, ami itt volt húsz vagy több éve hivatalosan „Szocialismus” nevezett, de mindenki ez kommunizmusnak nevezte, és nem ez volt ok nélkül. Jól vagyis ez híven visszaadott ez a társadalmi rend hajlamát – kommunizmus prezentálott mint a kivánatos véglegescél, amelyhoz a társadalom kell jutni. Olyan erkölcsi eszménykép természtesen valahogy megmutatkoyik a reális tarsadalom formájában. Hogyan, és milyenek annak feltételek? Nos elsősorban „történelmi optimizmus”. A tökéletes társadalom felépíthető, ráadásul a fejlődés maga is oda vezet (így nem is kell arra túlságosan törekednünk!). Emberek lénzegében jó (ha a roszakat leszámoluk). Ha tisztességtelen, társadaloellenes cselekményeket követnek el, az a környezetük és a neveltetésük stb. hatására, és ha mindannyian egyesülünk, és senki sem ront azt minket, tökéletesen boldogok leszünk. Nem ez a Lucziferi téveszme tökéles képe? Minden jó és szép, semmire sem sok kell törekezni, maga a fejlődés hoz ezt, és amelynek, aki nem érzik velünk egyforma, nincs itt hely, nem foguk őt eltarni sem tolerálni!
Öregebb mint kommunizmus (bár annak is elég régen van az eredetei, 1848 év körűl ) a liberalizmus teóriája van. Adam Smith már a XVIII. században lerakta alapjait és és azóta erőteljesen elterjedt, és a különböző országokban a különböző időpontokban a legerősebb társadalom alakító erővé vált. A teóriája feltételez, hogy minden ember (többé-kevésbé) rossz és kizárolag önző érdek szerint cselekednek. A saját profitjuk a motivációjuk, még inkább a törvény. A társadalom ennek megfelelően társadalmi intézményeket is létrehoz. Smith maga ír a könyvében: „Nem a mészáros vagy a sörfőző vagy a pék kedvesség, ameyiknek halávar tarzozunk az ebédünkért, hanem a saját érdekük figyelembevétele. Nem emberbarátságuknak bízunk, hanem önmagaszeretetüknek, nem hangsúlyozzuk a szükségeinket de nekik abból folyozó előnyeket. (Smith, A, 1910). Tűnik, hogy maga Smith, bár már ilyen sötéten látta a társadalmat, az felvilágosodás elvek szellemében azt remélte, hogy ezt a veleszületett emberi rosszságot a társadalom az alkalmas társadalmi intézményei létrehozzással, amelyek annak bizonyos „egyensúlyát garantálják, felhasználni tudni fog a teljes társadalom sikere (az ördögöt az ekéhoz használni), és hogy magaért a társadalom mint az egész nem tévesztette szemei elől. Teóriának pragmatikus alkalmazása azonban már nem arra néz ki. A "piac láthatatlan kezét" majdem istenségként ünneplik. (És ő egy vak istenség! Ahogy a római Fortuna is vak volt. És vak istenséggel baj van: hogyan grantálni lehet, hogy egy csodálatos Fortuna nem időben a különben is vak és mindent felfaló Polifém óriás erőjebe változzon.) Tehát ha valamelyek folyót a társadalomban ahrimanikusnak akarunk címkézni, akkor kétségtelenül ez lesz az.
A társadalmunk ma a szabadságot élvezi, és ez nagy előny van. Többek között ez garantál, hogy semelyik ezek kető folyamokból határozottan érvényesülhet. Végül még egy hevesen liberális társadalom sem akadályozhatja meg az egyéneket abban, hogy nem a profitmaximalizálás törvénye szerint járjanak el (bár saját költségükön és gyakran nagy árért) és a saját viselkedés más elvek szerint irányítják. Tehát megköhettünk, hogy amennyire a tárasadalom a liberális téveszmének enged és az feltételez, hogy minden ember rosz és erkölcsrendeznie kell, hogy mindenek önző, olyannyira abban Ahriman uralkodik, és amennyire az feltételez, hogy mindent általános megelégedésre megszervezni lehet – ha lehetséges bármilyen erőfeszítés nélkül – és hogy tehát nem kell munkásni és mindent "valaki elintéz helyettünk" (ez „valaki” sokféle lehet: az állam, Isten akarata, A párt vagy Sztálin édesapaé), olyannira azt Lucuifer irányít.
Mit kell csinálni ezeknek a téveszméknek szemben, amelyek a társadalom egészséges lényegét veszélyeztetik? Talán csak egyiket: hideg fejjel maradni megfontolt és bölcs nézet megtartani a világra, ami habár a szép Isten műve embertől tovább kibontatott van, de sok fájó helyek benne van. (Miért példaul senki a hajléktalanokot nézni akar, mintha nem is léteznének?) Rémítő de van, ahány ember gondtalanileg magát odavesz egyik vagy másik ideológiába, majd ez tűnik, hogy többség van. Ebben minden bizonnyal a média is közrejátszik, mert az emberek ma inkább nekik bíznak, mint a saját szemüknek, ami mégis nekik aránylag pontosan mondhatnak,ami valóságos. Ez is egyfajta luciferi tévedés, hogy az ember akar valahogy „bővítse lehetőségeit”, tovább látni ás „ott lenni”, mindent pontosan és tökéletesen ismerni. Akarsz-é ezt, ach ember? Média felkynálnak neked ezt. Csak az a értekért, hogy a szemeidet az öveikra elcserélsz. Olyan emberek (az elcserelt szemekkel) terhet jelentenek a társadalomnak, és ha sokan vannak, a társadalom szenved ebben. És ha azt názzük, hogy az emberek nagy részre ezeket a két pártot választják, amelyek jól azonosíthatók ezekkel az elvekkel, és hogy a politikai életet már teljesen ez a kettős ideológiatól uralta, még egy oka több van aggodalomra társadalmunk miatt. Esetleg ez az "ördögeink" és társadalmi hatásuk ismerete hozzájárulhat a kijózanodáshoz és a társadalmi életre világosabb látásához.
írott hamvazószerdán 2010
magyarra fordítva böjtidőben 2025